Lőszermentesítés – Szeptember 28. a Tűzszerészek napja!

A Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Hadihajós Ezrede a Magyar Honvédség egyik legrégebbi szervezete, mely az 1947-es megalakulás óta eltelt több, mint hét évtized alatt rendületlen elhivatottsággal hajtja végre békeidőben is állandó életveszélyt jelentő alapfeladatait. A II. világháború magyarországi szakaszának befejeztével, 1945 tavaszán, szinte azonnal megkezdődött a hátramaradt, fel nem robbant repülőbombáktól, különböző kaliberű gyalogsági, tüzérségi és harckocsi-lövedékektől és a különféle típusú robbanó aknáktól való mentesítés.

A probléma megoldása az újraszerveződött Magyar Honvédség elsődleges fontosságú feladatává lépett elő, hiszen a civil lakosság mindennapi élet- és vagyonbiztonságát nap, mint nap veszélyeztették a háborúból visszamaradt robbanóeszközök. Az ország tűzszerészeti mentesítésének hatékonyabb koordinálására jött létre 1947-ben az 1. Honvéd Aknakutató Zászlóalj, melynek katonái nagy társadalmi megbecsülés mellett, de állandó életveszélyben végezték feladatukat szerte az országban. 1952-től a Magyar Néphadsereg felállításával a tűzszerészeti feladatokat a Belügyminisztérium vette át, egészen 1964-ig, amikor a tűzszerész szolgálat az MN 46. hadihajós dandár alárendeltségébe került. Az alakulat 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj néven 1975-ben önállóvá vált, katonái eddigre külföldi tapasztalatokat is szereztek a vietnami háborút lezáró ICCS misszió keretén belül. Az 1990-es évektől az alakulat fokozottan vesz részt különféle külföldi béketámogató feladatokban, itt kamatoztatva különleges tudását és felszereltségét.

2001. július 1-je óta a Magyar Honvédség tűzszerészei az MH 1. Tűzszerész és Hadihajós Ezred kötelékében dolgoznak. Feladatuk veszélyességét és fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy békeidőben, feladata végrehajtása során több, mint 300 katona, tűzoltó és rendőr veszítette életét. Rájuk is emlékezünk ma.