Tüzérségi lőszerek

Ezen az oldalon a tüzérségi lőszerek történetével, fajáival, hatástalanításával ismerkedhetnek az olvasók.

Tüzérségi lőszerek története

A tüzérségi lőszerek fejlődésének története alapvetően három szakaszra osztható.

1. sima csövű tüzérségi lőszerek korszaka

A fegyvernem történetében először az arabok használták Mekka ostrománál 890-ben. A tűzfegyverek a hadászatban a XIV. században, 1389-ben bukkannak fel nagyobb számban. Jellemző rájuk, hogy rendkívül tökéletlenek voltak, lőtávolságuk kb. 300 méter volt. A lövedék golyó alakú volt.

2. huzagolt csövű lövegek korszaka

A XIX. század második feléig tértek át a huzagolt csőre. Változtatták a lövedék alakját, az hosszúkás, hengeres lett. Az első huzagolt csövet egy olasz, bizonyos Cavali nevű férfi készítette 1846-ban. Súlyos konstrukciós hiányosság következtében – nem volt a lövedék központozva – csőrobbanás következett be. Ezután puha színesfém vezetőgyűrűvel ellátott lövedéket használtak, ahol a vezetőgyűrű – a lövedék csőben megtett útja folyamán – a csőhuzagolásba préselődött, ezáltal megvezette azt.

3. korszerű lőszerek

Az 1900-as évek elején megjelenik a nagy tűzerejű és mozgékonyságú páncélelhárító tüzérség. Az aknavető gránátok 1914 – 18-ban jelentek meg.

A tüzérségi lövedékek osztályozása és szerkezeti felépítése

A tüzérségi lövedék: azt a lőszert nevezzük tüzérségi lövedéknek, amely gyújtószerkezettel össze van szerelve.

A tüzérségi lövedékek osztályozása

A tüzérség a harcfeladatok végrehajtásához a leküzdendő célok figyelembevételével különböző típusú lövedékeket alakított ki. A lövedékek rendeltetésük szerint lehetnek : szabvány, különleges, reaktív lövedékek vagy aknavető gránátok.

Szabvány tüzérségi lövedék

Romboló – repesz – repesz-romboló – betonromboló – páncéltörő – űrméret alatti páncéltörő – űrméret feletti páncéltörő – kumulatív – vegyi – srapnel – kartács – gyújtó

Különleges tüzérségi lövedék

Világító – köd – propaganda – nyomjelző

Reaktív  tüzérségi lövedék

Romboló – repeszromboló

AV gránátok

Szabvány : romboló, repesz, repesz-romboló, illetve
Különleges : kumulatív, vegyi, köd, világító, propaganda

Tüzérségi lőszerek

1. Repeszgránátok

A földi tüzérség repeszgránátjai az ellenség szabadban vagy gyenge fedezék mögött elhelyezkedő élő erejének repeszekkel való leküzdésére, tüzér ütegek lefoglalására és könnyű tábori fedezékek lerombolására szolgálnak. Alkalmazhatók védelmi létesítmények lőréseinek lövésére és páncéltörő lövedékek hiányában harckocsikra való tüzelésre is. E gránátokkal szemben támasztott alapvető követelmény a repeszhatás erőssége, amely abban áll, hogy minél nagyobb megsemmisítési hatósugár mellett maximális mennyiségű ölő hatású repeszt biztosítsanak.

Közepes és nagy méretű repeszgránátok

Távolharc alakúak. A gránát teste lehet egy vagy kétrészes, amikor rácsavart fejjel van ellátva. A Közepes űrméretű gránátokat általában öntöttacélból gyártják, amatol vagy dinitronaftalin és trotil ötvözetével (olvadékával) és trotil dugóval szerelik. A test fém mechanikai tulajdonságainak és a robbanótöltet robbanóanyaga teljesítményének helyes kombinációja egyébként azonos feltételek mellett az ölő hatású repeszek maximális mennyiségét biztosítják. A célnál a gránátok működését csapódó vagy időzített fejgyújtók biztosítják. A tüzelés csapódó gyújtókkal pillanatműködésre vagy késleltetett működésre történő beállítással végezhető.

Légvédelmi tüzérség repeszgránátjai

Légi célokra, repülőgépekre, helikopterekre és légi deszantokra való tüzelésre szolgálnak. A légvédelmi tüzérség repeszgránátjaival szemben támasztott fő követelmények az alábbiak: nagy hatómagasság, jó szóráskép és nagy repeszhatás.

Időzített működésű közepes és nagy méretű légvédelmi repeszgránátok

Gyakran időzített gránátoknak nevezik. Ezek a gránátok távolharc alakúak. Az orrgyújtó számára szájnyílással ellátott egyrészes gránáttestet acélból készítik és trotillal szerelik, pirotechnikai elegyből készített és a robbanótöltet alsó részében elhelyezett pamacsképző és villanó préstesttel. A szerelést öntési módszerrel vagy sajtolással végzik. A pamacsképző és villanó préstest biztosítja a robbanási pontok megfigyelését füstpamacs és felvillanás keletkezése útján, amelyek nappal és éjjel jól láthatók. A gránátok működését a célnál időzítőgyújtóval vagy nem érintkező hatású (rádió) gyújtóval biztosítják.

Repeszgránátok működése

A robbanótöltet robbanásakor a gránát robbanása gyakorlatilag egy pillanat alatt 10-4 másodperc alatt megy végbe és azt a test üregében keletkező 100-300 ezer kg/cm2 nagyságrendű nagy nyomások jellemzik. A gránátok repeszhatását az ölő hatású repeszek mennyisége és a pásztázott terület jellemzi, amelynek kerületén a célok leküzdésének valószínűsége bizonyos adott értéknél nem kisebb. Ölő hatású repeszdaraboknak az alábbiakat tekintik: élő erő leküzdéséhez 4-5 g súlyú repeszek, amelyek a becsapódás pillanatában legalább 10 mkg kinetikai energiával rendelkeznek, légi célok leküzdéséhez pedig 10-30 g súlyú repeszek, amelynek kinetikai energiája 75-100 mkg.

A gránát repeszhatása annak repeszképző tulajdonságától, a cél tulajdonságaitól és a tüzelés feltételeitől függ. Repeszképző tulajdonság alatt a gránát azon képességét értjük, amelynél fogva repeszekre szakad szét. Az acél gránátoknál a repeszek egyenletesebb súlyeloszlása figyelhető meg az öntöttacél gránátokhoz képest, mely utóbbiaknál jelentős százalékot a kisebb repeszdarabok tesznek ki. Az ölő hatású repeszek mennyisége annál nagyobb, minél nagyobb a gránát relatív súlya.

Csapódó gyújtóval történő lövés: Ebben az esetben a gránát robbanása a céllal való találkozás pillanatában következik be. Csapódó gyújtóval repeszgránátokkal és repeszromboló gránátokkal élő erőre, szabadon elhelyezett tüzér és aknavető ütegekre, páncélozott gépekre, páncélozott szállítójárművekre és nem páncélozott technikára, légi célokra és védelmi létesítmények lőréseire tüzelnek.

Időzített gyújtóval való lövés: A gránát robbanása az akadállyal való találkozás előtt a levegőben történik, időzítő gyújtóval (mechanikus vagy rádió-gyújtóval) végzik. A lövést időzített gyújtóval élő erőre és technikára, azok összevonási helyein, átkelőhelyeken, mocsaras terepen, fákon és magasan elhelyezett figyelőállások, valamint légi célok leküzdésére alkalmazzák.

2. Páncétörő-fényjelző lövedékek

A páncéltörő-fényjelző lövedékek páncélozott célokra közvetlen irányzással történő tüzelésre szolgálnak.

A lövedékekkel szemben támasztott fő követelmények a következők: nagy páncélátütő hatás, utólagos romboló hatás a páncél mögött és jó szóráskép. A páncéltörő-fényjelző lövedékeket földi, harckocsi és légvédelmi tüzérség kis és közepes űrméretű ágyúival teljes töltetekkel történő tüzelésre használják. Űrméretes páncéltörő-fényjelző lövedékek Szerkezeti sajátosságát a tömör fejrész és a test nagy falvastagsága képezi, a robbanóanyagtér viszonylag kis térfogata mellett. A hegyes csúcsú lövedékek hegyes fejrésszel vannak ellátva. A hegyes csúcsú lövedékek és ballisztikai süveggel ellátott tompa csúcsú lövedékek testén különleges beszúrásokat készítenek, amelyeket lokalizátoroknak neveznek. Ezek a beszúrások előre meghatározzák a lövedék rombolási zónáját, védve a robbanóanyagteret kinyílás ellen a páncél átütésekor.

A páncéltörő és ballisztikai süveggel ellátott lövedékek a testből, valamint páncéltörő és ballisztikai süvegből állnak. A lövedéktest hegyes csúcsú ogivál fejrésszel van ellátva. A páncéltörő süveg a páncél felületi rétegének roncsolására, a test csúcsának megőrzésére szolgál, ami megkönnyíti a későbbi áthatolást a páncélon és az ütőfelület alkalmazása révén csökkenti a felpattanás lehetőségét. A lövedék testét és a páncéltörő süveget különlegesen jó minőségű ötvözött acélokból készítik, a szükséges keménységüket és szilárdságukat speciális hőkezeléssel biztosítják. A robbanótöltetet nagyteljesítményű brizáns robbanóanyag A-IX-2 alumíniumporral kevert hexogénből készítik. Késleltetett hatású fenékgyújtókkal szerelik, és fényjelzőkkel látják el.

Működésük: Páncéltörő hatásból és a páncél mögött kifejtett romboló hatásból tevődik össze, mely utóbbi általános esetben repeszhatásból, romboló és gyújtóhatásból áll. A páncél és a lövedéktest repeszdarabjai, a robbanótöltet robbanási termékei roncsolják a tartályokat, felgyújtják az üzemanyagot és felrobbantják a harckocsikban levő lőszereket.

Űrméret alatti páncéltörő-fényjelző lövedékek

Főként az ellenség nehéz harckocsijainak és rohamlövegeinek közvetlen irányzással történő lövésére szolgálnak. Az űrméret alatti páncéltörő-fényjelző lövedékek alkalmazása lehetővé tette a lövedékek páncélátütő hatásának jelentős növelését kezdősebességük fokozása útján. A lövedék fő eleme a páncélmag. Hengeres-ogivál formájú és nikkellel gyengén ötvözött wolfram-karbidból készítik porkohászati eljárással. A páncélmag átmérője lényegesen kisebb a löveg űrméreténél, a 76mm lövegeknél 28mm, a 85 mm lövegeknél pedig 35mm. A fenékrész lövésnél a löveg csövében a páncélmag központozására és a lövedék forgó mozgásának megadására szolgál, ami biztosítja a lövedék stabilitását repülés közben. Az űrméret alatti páncéltörő-fényjelző lövedékek súlya lényegesen kisebb az ugyanolyan űrméretű űrméretes páncéltörő-fényjelző lövedékeknél, amelynek eredményeként tehetetlenségük kisebb és lövésnél nagyobb kezdősebességet kapnak.

Működése: A páncélátütő és a páncél mögötti romboló hatásból tevődik össze. A páncélátütő hatás a lövedék szerkezetétől, az anyag tulajdonságaitól és a páncélba való ütközéskor annak kinetikai energiájától függ. Páncélba való ütközéskor a ballisztikai süveg és a fej roncsolódik. A nagy energiával rendelkező páncélmag behatol a páncélba és átüti azt. A páncéllal való találkozás pillanatában a maggal együttmozgó fenékrész elősegíti a páncélmag számára a páncél átütését, növelve annak tömegét. A páncélba ütközéskor a fenékrész roncsolódik és a páncél előtt marad, a páncélon való áthaladáskor az erős összenyomás eredményeként a magban nagy belső feszültségek keletkeznek. A páncélból való kilépés után a feszültségek hirtelen megszűnése közben a páncélmag szilánkokra roncsolódik. Az űrméret alatti lövedékek átlagosan az űrméret 2,5-szereséig terjedő vastagságú páncélt ütnek át.

3. Kummulatív lövedékek

A kumulatív(páncélrobbantó) lövedékek szintén harckocsik és más páncélozott célok közvetlen irányzással történő lövésére szolgálnak. Ezenkívül felhasználhatók tartós védelmi létesítmények függőleges falainak lövésére is. Sajátosságuk abban áll, hogy a páncéltörő lövedékektől eltérően a páncél átütését nem kinetikai energia folytán érik el, hanem a kumulatív töltet robbanóanyaga energiájának hatékony kihasználása, annak összpontosítása és irányított hatás biztosítása útján. A kumulatív lövedékeket közepes űrméretű lövegekkel való tüzelésre használják. A lövedéktestet acélból készítik. A test falvastagsága kicsi, a fenékrész felé növekszik, ami lövésnél biztosítja a test szilárdságát. A fenékrészbe menetes fészek van elhelyezve, amelybe a fényjelző szerkezetet csavarják be.

A kumulatív töltet a lövedék fő része, amely közvetlenül biztosítja a cél leküzdését. A töltet a robbanótöltetből, fém burkolatból, központi csőből, detonátorral ellátott gyutacsból és biztosító kúpból áll. Az A-IX-1 hexogén préstestekből vagy más nagyteljesítményű robbanóanyagból álló robbanótöltet felső részében kumulatív üreggel van ellátva, amely biztosítja a robbanási energia koncentrálását. A töltet tengelye mentén átmenő furattal van ellátva, amely az orrgyújtót köti össze a töltet fenékrészében elhelyezett gyutaccsal. A stabilizáló berendezés biztosítja repülés közben a lövedék stabilizálását, ami úgy történik, hogy a lövedék csőtorkolatból való kilépése után a szárnyak kinyílnak. A szárnyak kinyílása a centrifugális erő és a légellenállás hatására következik be. A csőben a stabilizátor szárnyakat a lineáris gyorsulás által előidézett tehetetlenségi nyomaték tartja zárt helyzetben.

Működése: A kummulatív lövedék páncéllal való találkozásakor a pillanatműködésű gyújtószerkezet működésbe lép. A robbanóimpulzus a gyújtószerkezettől a központi csövön keresztül a gyutacsra és detonátorra közvetítődik, amelynek a kumulatív lövedék fenékrészében vannak elhelyezve. A detonátor robbanása a robbanótöltet felrobbanására vezet, a robbanás pedig a lövedékfenéktől a kumulatív üreg felé terjed. A robbanótöltet robbanásával egyidőben a lövedék fejrésze szétroncsolódik és a kummulatív üreg alapzatával a páncélhoz közeledik. A hirtelen összenyomás eredményeként a fém megfolyik és sugarat alkot. A nagy összenyomási sebesség eredményeként a fémsugár 200-600 C hőmérsékletig felmelegszik. A 15km/sec sebességgel a páncél irányába mozgó kumulatív sugár a páncélba ütközve, annak felületén 2000000 kg/cm2 fajlagos nyomást hoz létre. A páncél mögötti romboló hatást a fém kummulatív sugár, a páncél fémrészecskéi és a robbanótöltet együttes hatása biztosítja. A forgó kummulatív lövedékek az űrméret kétszereséig, a nem forgók az átmérő négyszereséig terjedő vastagságú páncélt ütnek át.

Gyújtószerkezetek

Jellemző gyujtószerkezetek: KTM-1, RGM-2,T-5, ZTZS-30 Tilly-Krup

A különböző tüzérségi lövedékek hatástalanítási módjai és betartandó biztonsági rendszabályok a lövedék állapotától függően

Ki nem lőtt tüzérségi lövedékek

A ki nem lőtt lövedék működése nem következhet be, mert a lövedékek gyújtókészülékei működését megakadályozó tárolási vagy szállítási biztosítékokkal rendelkeznek. A ki nem lőtt tüzérségi lövedék felismerhető:

• A lövedék teljesen sértetlen állapotban a gyújtószerkezettel összeszerelve, vagy anélkül van
• A gyújtószerkezetben a szállítási biztosíték(sasszeg, villa)benne van, vagy a gyújtószerkezeten a szállítási kupak rajta van
• A legfontosabb ismertető jegye, hogy a lövedék vezetőgyűrűjén a lövegcső ormózatainak nyoma nem látható

A kilőtt tüzérségi lövedékek

A lövedékek kilövése előtt általában a gyújtókról eltávolítják a tárolási és szállítási biztosítékokat, melynek következtében már csak a gyújtószerkezet kilövési biztosítékai biztosítják a szerkezetet az éles helyzetbe való állástól. A lövési biztosítéknak általában a tehetetlenségi erő, vagy centrifugális erő elvén felépülő szerkezeti részt késleltető ellenállást, vagy óraművet a gyújtószerkezetbe beépítve alkalmazzák. A kilőtt tüzérségi lövedék felismerhető:

• A lövedék általában sértett állapotban van
• A gyújtószerkezetről hiányzik a szállítási biztosíték, vagy a biztosító kupak
• A lövedék vezetőgyűrűjén a lövegcső ormózatainak bevágása látható

A feladatok végrehajtása során a kilőtt, de valamilyen oknál fogva fel nem robbant lövedékeket kibiztosított állapotúnak, vagyis éles helyzetbe állónak, veszélyesnek kell tekinteni. Mivel a gyújtószerkezet belsejébe nem lehet belelátni így nem lehet tudni, hogy a kibitosítási folyamat hogyan játszódott le, a szerkezet csappantyúja vagy ütőteste milyen helyzetben van. A lövedéket mozgatni, rázni és szállítani tilos. Amennyiben a feladat végrehajtása során ismeretlen típusú lövedékkel, vagy gyújtószerkezetekkel találkozik, úgy a kilőtt mint a nem kilőtt lövedékeket veszélyes állapotúnak kell tekinteni és annak megfelelően kell kezelni. Tilos mozdítani az erősen sérült és rozsdás lövedéket, valamint minden megfeszített rugóval szerelt lövedéket. Nem szállítható a kikristályosodott lövedék.

A tüzérségi lövedékek kilövés utáni fel nem robbanásának okai

Gyártás következtében előforduló hibák:

• Lövési biztosíték durva kidolgozása következtében a biztosítók a gyújtási lánc létrejöttét megakadályozzák
• Csappantyú, gyutacs, detonátor kimarad a gyújtási láncból
• Ütő vagy csapódó test nem csapódik a csappantyúra
• Óramű lejárta után, szerkezeti hiba miatt nem jön létre a lövedék robbanása

Kilövés következtében előforduló hibák:

• Lövéshez való előkészítés során a szállítási biztosíték nem lett eltávolítva
• A lövedék becsapódása következtében a gyújtószerkezet csapódóteste nem éri el a célt, vagy a tehetetlenségi csapódótest nem kapott kellő tehetetlenségi energiát az előremozgáshoz, melynek következtében nem jön létre a gyújtási folyamat.