Fémkeresés

A tűzszerészek gyakran végeznek műszeres talajvizsgálatot, fémkeresést. Ennek célja elsősorban a föld alatti fémtárgyak beazonosítása, ám van, amikor régészeti célból látunk mágnesezhető és nem mágnesezhető fémek kereséséhez.

Amennyiben tudunk segíteni fémkeresés, műszeres talajvizsgálat területén, vegye fel velünk a kapcsolatot elérhetőségeink valamelyikén.

Fémkereső műszerek

Vallon fémdetektor

A fémkereső, más néven fémkereső detektor egy olyan készülék, amely kimutatja fémek jelenlétét ember által nem látható helyeken, például a talaj felszíne alatt.

Vallon VMX3

Ez az indukciós fémkereső műszer úgy működik, hogy a fejben lévő tekercsek segítségével mágneses teret létesít, majd azt visszaméri. Mivel a mágnesezhető és nem mágnesezhető fémek különböző jellemzőket mutatnak, így a vas, arany, alumínium megkülönböztethetővé válik. A Vallon VMX3 1,6 méter mélységig alkalmazható nagy biztonsággal.

UPEX 740M

Az Upex 740M fémkereső szintén egy indukciós műszer, mint a Vallon VMX3 fémdetektor, vagyis visszaméri a fejben lévő tekercs által létesített mágneses teret és így elkülöníthetővé teszi a mágnesezhető és nem mágnesezhető a fémeket. Ez az eszköz viszont 3 – 5 méter mélységig képes mérni, attól függően, hogy milye a fémtárgyak mérete.

Upex 740M

ORION

Az ORION fémkereső a mélykereső műszerek közé tartozik, vagyis a mélyebben fekvő, nagyobb fémtárgyak felderítésére használható legoptimálisabban. Az Orion fémkereső egy mikroprocesszoros készülék, digitális jelfeldolgozással.

Vallon VXC1

A Vallon VXC1-es fémkereső működése a Föld észak-déli mágneses terének mérésén alapszik. A fölben lévő vas, acél tárgyak megváltoztatják ezt a mágneses teret, amelyet a műszer nagy pontossággal mér. A fémtárgyakat a VXC1 2-3 méter mélységig jelzi.

Kiss György Vallon fémkeresővel

A fémkeresés jogszabályi háttere

Magyarországon ugyan nincs speciális jogszabály a fémkereső műszer tartására és használatára vonatkozóan, a kulturális örökség védelmére vonatkozó jogszabályok azonban tartalmaznak korlátozásokat (2001. évi LXIV. Tv. és 18/2001 (X. 18) NKÖM rendelet).

Régészeti célú, műszeres régészeti lelet és lelőhely felderítés csak a KÖH engedélyével végezhető, és ilyen engedélyt csak státusban lévő régész kaphat. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a nagyközönség számára csak a régészet tárgykörénél fiatalabb emlékek kutatása megengedett. A törvény szerint régészeti leletnek tekintendő az emberi tevékenység bármely, 1711 előtt a földbe, a föld felszínére, vízbe vagy barlangba került tárgyi emléke. Az ennél fiatalabb korú emlékek tehát szabadon kutathatók. A kutatás területére vonatkozóan azonban ekkor is állnak fenn szabályok.

A kutatáshoz szükség van a földtulajdonos, vagy a föld használójának hozzájárulására, hiszen e nélkül a tevékenység birtokháborításnak minősülhet. Nemzeti Parkok területén, védelemben részesített természeti területeken semmiféle olyan tevékenység nem végezhető, amely a természetes viszonyok megzavarásával jár – így a fémkeresés sem megengedett. A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken szintén csak a KÖH engedélyével végezhető fémkeresés.

Régészeti leletek tulajdonjoga

A törvény szerint a föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon. Aki tehát ilyet talál, függetlenül attól, hogy azt milyen körülmények között találta, köteles azt a területileg illetékes jegyzőnek haladéktalanul bejelenteni és átadni. Ő a területileg illetékes múzeumot értesíti a régészeti leletről.

A régészeti leletnek nem minősülő, 1711 utáni tárgyakat illeti, a Polgári Törvénykönyv szerint ezekre vonatkozóan is fennáll bizonyos estekben a jegyzőnek történő bejelentési kötelezettség (például amikor a talált dolognak valószínűsíthetően van tulajdonosa).

Ha valaki jelentős értékű tárgyat talál (kincslelet), köteles azt az államnak felajánlani akkor is, ha az nem tartozik a kulturális örökség védelméről szóló törvény hatálya alá. Ebben az esetben, ha az állam igényt tart a talált leletre, akkor találói díjat fizet a találónak, ha viszont nem, akkor a találó szerez tulajdonjogot.

A gyakorlatban azonban a fémkeresés során előkerülő leleteknek – az előkerülésük körülményeiből következtethetően – jellemzően nincs tulajdonosuk, nem is azonosíthatók be egyedileg, és nem bírnak jelentős értékkel, ezért a fenti szabályok helyett inkább a PTK 127. paragrafusa vonatkozik rájuk, amely szerint a gazdátlan javakon a találó a birtokba vétellel tulajdonjogot szerez.