Területmentesítés lőszerszállító vonat robbanása után hatvannyolc évvel

A településen lakók már semmi meglepőt nem találnak abban, ha „Magyar Honvédség tűzszerész” feliratú autóval találkoznak Örményesen. Július vége óta ugyanis nem nagyon volt olyan nap, hogy ne érkeztek volna katonai tűzszerészek a faluba. Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred ekkor kapta ugyanis az első bejelentést, hogy a Budapest−Szolnok−Debrecen vasútvonal felújítása közben, az örményesi vasútállomástól pár száz méterre feltételezhetően második világháborús robbanószerkezetek kerültek elő a sínek alól, illetve a töltésből.

Az első néhány kiszállás után a tűzszerészek számára egyértelműen kiderült: a területet nagyon nagy mennyiségű robbanószerkezet, illetve eszközmaradvány „szennyezi”. Ennek ismeretében a MÁV augusztus 21-én elrendelte a teljes pályazárat, hogy az érintett szakaszon a tűzszerészek felkutathassák és megsemmisíthessék a veszélyes robbanószerkezeteket.

Kétszázhatvan méter. Összesen ekkora távolságon szedték fel a vasúti síneket a MÁV szakemberei, hogy az általuk megbízott civil tűzszerészcég munkatársai átvizsgálhassák a területet – mégpedig úgynevezett ferromágneses bombakutató műszerekkel.

„Másfél méteres sávokban fésüljük át a területet” – mondja a helyszínen dr. Egei Ferenc, a cég tulajdonosa, miközben megmutatja azt a több millió forint értékű műszert, amely képes érzékelni az „akár több méteres mélységben megbújó apró fémdarabokat is”. A cég hat tűzszerésze dolgozik egyszerre a kijelölt területen: hárman műszereznek, és ha jelzés érkezik – azaz, ha „sípol a műszer” –, akkor mögöttük álló társaik lapát vagy csákány segítségével keresik meg a töltés homokjában, esetleg a tömörített zúzottkövek között megbúvó fémdarabokat. Amelyek nagy része – a tapasztalatok szerint – második világháborús robbanószerkezet vagy egy egykori harci eszköz maradványa.

„A mi dolgunk mindössze annyi, hogy azonosítási helyzetbe hozzuk a fellelt maradványokat. Az már a Magyar Honvédség tűzszerészeire vár, hogy eldöntsék: robbanószerkezet, valamilyen harci eszköz maradványa vagy éppen ártalmatlan rozsdás vasdarab került elő” – tudjuk meg Egei Ferenctől.

A katonai tűzszerészek kezdetben csak akkor vonultak ki a helyszínre, amikor a mentesítést végző cég munkatársai valamilyen „gyanús fémdarabot” találtak. Aztán amikor már szinte mindennap érkezett bejelentés Örményesről, az alakulat vezetése úgy döntött, a teljes vágányzár végéig folyamatos tűzszerész-felügyeletet biztosít a helyszínen. Mindez azt jelenti, hogy egy háromtagú tűzszerészjárőr – a járőrparancsnok, a beosztott tűzszerész és a gépjárművezető – mindennap 8 és 20 óra között a területen tartózkodik. Így ha a munkálatok közben robbanószerkezet kerül elő, akkor a lehető legrövidebb idő alatt gondoskodni tudnak biztonságba helyezéséről.

„Az első bejelentéstől számítva a mai napig egészen pontosan 538 darab különböző típusú és kaliberű robbanószerkezetre bukkantunk” – mondja Bugyi Zoltán törzsőrmester, a napi járőrparancsnok. Megtudjuk: eddig csak magyar gyártmányú második világháborús harci eszközöket találtak, leginkább 40 milliméteres, páncéltörő gránátokat, illetve légvédelmi repeszgránátokat, valamint 105 milliméteres repesz-romboló gránátokat. Mindezek mellett előkerült néhány 75 milliméteres páncéltörő gránát, illetve 42 mintájú kézigránát és több kilogrammnyi, 8 milliméteres karabélylőszer is. Összesen több mint 750 kilogramm veszélyes robbanószerkezetet gyűjtöttek össze − és a munkának még koránt sincsen vége…

„A legveszélyesebb a 40 milliméteres légvédelmi repeszgránát, már csak azért is, mert a normál fejgyújtó mellett egy kiegészítő fenékgyújtó-szerkezettel is felszerelték, amely a fényjelző meggyújtásáért, valamint a gránát megsemmisítéséért felelős. Emiatt az ilyen eszközökkel nagyon óvatosan kell bánni, még mozgatni is csak nagy szakértelem birtokában lehet őket, mert bármikor felrobbanhatnak” – avat be a részletekbe a törzsőrmester, aki azt a konténert is megmutatja, amelyben a szállítható állapotban lévő gránátokat tárolják ideiglenesen, s innen viszik őket az alakulat központi gyűjtőhelyére. A „szörnyraktárban” több tucatnyi gránát pihen a homokágyon. Amelyik robbanószerkezet viszont szállításra veszélyes, azt a helyszínen vagy a közelben kijelölt robbantási területen megsemmisítik.

Persze akadnak olyan vasdarabok is, amelyek nem tartalmaznak robbanóanyagot – szaknyelven fogalmazva ezek a nem robbanó testek, azaz az NRT-k. Az elmúlt hetekben került már elő méteres csavar, mozdonyalkatrész és vasútikocsi-tengely is – teszi hozzá a járőrparancsnok.

Természetesen adódik a kérdés, hogyan került ekkora mennyiségű robbanószerkezet a vasúti pálya és a töltés alá? A faluban élő idősebb lakosok elmondása szerint 1944 őszén egy magyar lőszerszállító vasúti szerelvényt ért légitámadás a nyílt pályán. A bombázás következtében három kocsi robbant fel, és a hatalmas detonációban több tonna lőszer és robbanóanyag semmisült meg.

Azonban a gránátok egy része csak megsérült és szétszóródott, amit az is jól mutat, hogy a tűzszerészek az elmúlt években többször is megfordultak már a vasúti pálya közelében lévő szántóföldön és erdősávban is. Ahonnan ugyancsak 40 milliméteres és 105 milliméteres, magyar gyártmányú robbanószerkezeteket szállítottak el…

Fotó: Rácz Tünde

 

Forrás: honvedelem.hu

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.