GYALOGSÁGI AKNÁK MAGYARORSZÁGON AKNÁSÍTOTT KÖRZETEK – „aknás-lőszeres területek”

A GYALOGSÁGI AKNÁK MAGYARORSZÁGON
AKNÁSÍTOTT KÖRZETEK
A Magyar Köztársaság területén összefüggő aknamező az ország nyugati határánál 1965 és 1970 között felszedett aknazár óta nincsen. Az ország területén azonban „aknás-lőszeres területek” vannak. „Hivatalosan nincs nyilvántartás arról”, hogy mit rejthet a föld mélye. Ez a Magyarország által ratifikált Ottawai egyezmény fogalom-meghatározása szerint (2. cikk 5.) „aknásított körzet“-nek minősül.
„Gyalogsági akna: olyan aknát jelent, mely úgy van tervezve, hogy felrobbanjon ember jelenlététől, közelségétől vagy érintésétől, és amely egy vagy több személy harcképtelenné tételét, sérülését vagy halálos sérülését okozza. Azok az aknák, melyek rendeltetésük szerint egy jármű, nem pedig egy személy jelenlététől, közelségétől vagy érintésétől robbannak fel, és amelyek felszedésgátló biztosítással vannak felszerelve, azáltal, hogy rendelkeznek ilyen berendezéssel, nem minősülnek gyalogsági aknáknak.” (1998. évi X. tv. a „Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről” szóló egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről. 2. cikk. meghatározások 1.)
A magyarországi aknásított körzetek három időszakból és három „forrásból” származnak.
1. A második világháborúból származó aknásított körzetek
A II. világháború idejéből (1944-1945) a mai napig fennmaradtak aknásított körzetek, ahol német és szovjet csapatok telepítettek aknákat (tányér, ugró, hasáb, botlódrótos és üveg, POMZ típusú repesz taposóaknákat, valamint betonaknát, meglepő aknákat és harckocsi elleni aknákat). 1945 és 1986 között a magyar aknakutatók 70 000 k. hektárt mentesítettek robbanóanyagtól – közte aknától -, és több mint 13 millió különböző típusú aknát, bombát és tüzérségi lőszert semmisítettek meg.
Egyetlenegy II. világháborús aknásított körzet ismert, a Balaton tó délnyugati sarkától a Dráváig húzódó úgynevezett Margit-vonal mentén lévő Nagybajom körzetében. A szovjet támadásra készülve a német és magyar csapatok többlépcsős védelmi rendszert építettek itt ki, amelynek első vonalában (Barcs-Nagyatád-Nagybajom-Mesztegynyő-Marcali), 5-7 kilométer mélységű, elaknásított védvonalat építettek. A Balaton délnyugati sarka és a jelenlegi horvát határ között kb. félúton, a 61-es út mentén fekvő Nagybajom község központjától 3 kilométerre északra, sík területen és dombos, erdős részen eredetileg 11 000 hektár volt aknásítva. Jelenleg kizárólag a Nagybajom és Böhönye község közigazgatási területén fekvő erdőrész (kb. 3-5000 hektár) tartozik az elaknásított körzet kategóriájába. A sík terület ma mezőgazdasági művelés alatt lévő szántó. Az erdőben fakitermelés nem folyik, de mivel az erdő az ott élő védett állatok miatt a Duna-Dráva Nemzeti Park tulajdonában van (tájvédelmi körzet), ott az erdőművelés egyébként is külön engedélyhez kötött. A terület sem elkerítve nincsen, sem pedig táblák nem jelzik a robbanásvagy aknaveszélyt. Ennek ellenére balesetet az 1950- es években jegyeztek fel utoljára. Az erdőben évente 1-2 db gyalogsági vagy taposóaknát találnak.
Szintén a volt Margit-vonal mentén, Nagybajomtól kb. 30 kilométerre északra fekvő Marcali környékén 1977 óta 135 aknát találtak (1996: 4 db, 1997: 6 db, 1998: 8 db, 1999: 3 db), de legalább 30 éve nem volt aknabaleset.
A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóalja (MH HTAZ) az ország egész területén 1994. január 1. és 1999. december 31. között összesen 54 gyalogság és 87 harckocsi elleni magyar gyártmányú (ÉRA-33 típusú), német (ugró aknák: SMI-35 t. és SMI-44 t.), valamint szovjet gyártmányú aknákat semmisített meg. Az évi átlagosan mintegy 2500 bejelentés közül (1998: 2627 db, 1999: 2302 db) egyre kevesebb az aknára vonatkozó bejelentés. Az aknák az országban szétszórtan, egyedi jelleggel helyezkednek el (előfordul, hogy 2-4 egy környéken). A tűzszerészek a megtalált aknák környékét 1-2 méter sugarú körben vizsgálják át, nagyobb átvizsgálásra azonban leterheltségük miatt nincs lehetőségük, és az átvizsgálást nem is feltétlenül tartják szükségesnek. A megtalált harckocsi-aknát általában a legközelebbi alkalmas helyen, a gyalogsági aknát a helyszínen felrobbantják. A századnál aknarobbanásból származó – nem halálos kimenetelű – baleset 1962-ben volt utoljára.
2. A szovjet hadsereg után megmaradt aknásított körzetek
Magyarország 104 településén 1944-től 1991. június 19-ig szovjet csapatok állomásoztak. A 40-70 ezer katonát számláló, 288 katonai objektumot használó szovjet hadsereg a magyar honvédség előtt ismeretlen számú és típusú aknát tárolt Magyarország területén. A szovjet csapatok által használt területek (épületek, katonai bázisok, lő- és gyakorló terek) aknamentesítését a Magyar Honvédség műszaki csapatai (például Szeged, Szentes, Baja, Ercsi településeken), a MH HTAZ és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. – utóbbi polgári cégek igénybevételével – végezte. A szovjet csapatoktól átvett, majd részben eladott lakott épületeket tűzszerészeti szempontból mindenhol átvizsgálták, a zöld területeket 20 centiméter mélységig. A szovjet alakulatok által használt lő- és gyakorlóterek, valamint katonai bázisok teljes átvizsgálása azonban nem történt meg. A lőterek úthálózatát – 2-3 méter szélességben – aknátlanították. Az erdészek és a helybéliek a gyakorlóterek környéki erdőkbe nem mernek bemenni, a területeket gyanúsak tartják.
A szovjet hadsereg által használt területeken összesen többezer darab (de mindenképpen 10 000- nél kevesebb) aknát találtak. A megtalált aknák 95 százaléka azonata gyakorló akna volt.
Szovjet eredetű aknaszennyezést találtak Kunmadaras, Veszprém, Orgovány, Debrecen, Komárom lő- és gyakorlóterein, illetve bázisokon. A legszennyezettebb az Esztergom és Kecskemét környéki, valamint a táborfalvi lőtér volt.
A korábban szovjet csapatok által is használt táborfalvi lőtéren 1200 szovjet gyakorló aknát találtak. 1998 júliusában több mint kétszáz gyakorló aknát és egyéb lövedéket találtak a Diósgyőri Acélművek kohójába érkező hulladékacél-szállítmányban. Az aknák származási helyét nem hozták nyilvánosságra. A korábban szovjet és magyar csapatok, 1995 decemberétől az amerikai csapatok által használt taszári bázis, valamint a IFOR/SFOR által, továbbá a külföldi csapatok (brit, olasz, dán, szlovén, holland, belga bérlövészet) által is használt lőterek (például táborfalvi, veszprémi, pécsváradi) aknamentesítettek.
A szovjet hadsereg által használt területeken kizárólag az MH HTAZ 1994. január 1. és 1999. december 31. között összesen 2300 harckocsi aknát talált (szovjet, fém, TM-57 t.; szovjet, műanyag, TM-62 t.; szovjet, fém, TMK-2 t.). Ezenkívül 35 gyalogsági aknát (többségében szovjet, fém, POMZ-2 t.) szedtek fel. (Az MH HTAZ által ezen időszakban talált összesen 2335 akna 95 százaléka szintén gyakorló akna volt.)
3. A délszláv háború idején aknásított körzetek
Jugoszlávia szétesése, a jugoszláv (szerb) – horvát háború idején a magyar-jugoszláv határnak a Dráva betorkollásától a Dunáig terjedő 66 kilométeres határszakasza mentén, két időszakban is (1991-1992, 1994-1995) a határ túloldalán aknatelepítés folyt, elsősorban a szerb (Jugoszláv Néphadsereg) katonai és félkatonai alakulatok (Krajinai Szerb Köztársaság) részéről. A mai Jugoszlávia-Horvátország-Magyarország hármas határtól nyugatra, Drávaszabolcsig húzódó határszakaszon sok gyalogsági aknát (például jugoszláv, cement, PMR-2 t.; fém, botlódrótos PMR-2A t; botlódrótos OMSZ-2 t.) és harckocsi elleni aknát (például jugoszláv, fém TMM-1 t.; műanyag, TMRP-6 t.) rejt a föld. A szerb katonák 1995-ben feltehetőleg az 1991-től telepített aknamező robbanószerkezeteinek cseréjét is elvégezték. A szerbek és esetleg a horvátok összesen több tízezer aknát telepítettek a határ mentén, amely aknazárat képez. Részletes aknatérképről azonban senkinek sincs tudomása.
Az aknákat általában a magyar határtól néhány méterre helyezték el úgy, hogy azok néhány esetben centiméternyi vagy 1-3 méter mélységben átnyúltak magyar területre. Más esetben viszont a felrobbant akna krátere károsított, illetve a szilánkok értek magyar területet. Ilyen esetekben a határőrök, a honvédség tűzszerészeinek bevonásával alaposan átvizsgálták a területet, és a magyar területen lévő aknákat semlegesítették. Különösen Erdőpuszta, Kölked, Udvar, Lippó, Ivándárda, Old, Alsószentmárton, Magyarboly, Drávaszabolcs környékén vált ismertté ilyen aknatelepítés.
A magyar hatóságok a lakosság mezőgazdasági munkáját vagy megtiltották, vagy fokozott óvatosságra hívtak fel. A magyar határőrök járőrözését a határtól 1 kilométeres távolságra engedélyezték. Az illetékesek elmondása szerint a határőrség száz figyelmeztető táblát helyezett ki az elaknásított határövezettel szemközti magyar területen, és „nyomatékosan kérte, hogy az ‘Államhatár’ és a ‘Vigyázat, aknaveszély’ feliratú táblák intését mindenki vegye komolyan, s ne közelítse meg a robbanásveszélyes területet”. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának segítségével két aknaszennyezett területet magam is bejártam.
Az Alsószentmártontól és Oldtól délre, a Dráva mentén húzódó, mintegy 3 km-es határszakaszt (0.25-0.16 számú szelvény között, Lanka-csatornától) jártuk be. Itt a magyar-horvát határ erdős, bokros, zsombékos, úgynevezett száraz-vizes határ. A határtól néhány méterre, azzal párhuzamosan kanyarog a Dráva vízügyi védtöltése, amely útként is szolgál. A töltés mindkét oldala magyar területen van, de a határhoz eső oldalon a kaszálás, bokorirtás nem éri el teljesen a határt, mivel taposóaknákat rejt a föld. Ezek pontos telepítése, típusa és száma ismeretlen. A töltés és a határ egy ponton (0.16 számú szelvény) eltávolodik egymástól, és a töltésről egy fákkal övezett gyalogút fut tovább a határ közvetlen közelében. Az úttól kb. 8 méterre, a fák között, horvát területen vélhetően az úgynevezett földfelszín fölé, fixen telepített, körkörös hatású (fém, POMZ t.) botlódrótos repeszaknát láttam (egy darab fémes cövek és a botló- drót egyértelműen látható volt). Ezen az összesen kb. 5-6 kilométeres szakaszon valószínűleg sok taposóakna rejtőzik. Az általam gyalog bejárt szakaszon három helyen, apró dombocskán, egy méter magas, „MNK” (Magyar Népköztársaság) feliratú, fehér kőoszlop jelzi a határt. Ezen a vonalon három „Államhatár” „Robbanásveszély” feliratú, egy méter széles tábla van elhelyezve a földtől kb. 1,5 méter magasan. (Az általam látott repeszaknánál semmilyen tábla nem volt.) A horvát oldalon az aknatelepítés miatt határőrök nem járőröznek.
Mohács-Kölked-Erdőfű irányában, a Duna jobb partján húzódó (Macskaluk, Vizslak), illetve azt elhagyó határszakasz kilenc kilométerét jártam be gyalog és gépkocsival. Magyar oldalon, a Duna és a határ vonalát követő kb. 3 kilométer hosszú vízügyi töltéstől 80-100 méterre húzódik a volt jugoszláv, ma horvát oldalon elaknásított határterület. A töltés Horvátország felé eső magyar oldalát – az aknaveszély miatt – 1991 óta nem kaszálják. Az ideiglenesen az ENSZ- közigazgatás (UNTAES) fennhatósága alá tartozott területen (Kelet-Horvátország), a töltés oldala mellett futó, Horvátországhoz tartozó földutat ENSZ-csapatok is használták. Feltehetőleg ők rakták ki a horvát területen található egyetlenegy, átfordult, ezért olvashatatlan, feltehetően aknaveszélyt hirdető sárgás táblát. A magyar oldalon három „MNK”, és ugyanennyi „Robbanásveszély” feliratú táblával találkoztam. Azon a ponton, ahol a magyar-horvát határ élesen nyugat felé fordul, és a töltés teljes egészében horvát területen megy tovább, a horvát oldalon, a határponttól 500-1000 méterre, két nagy alakú, a nemzetközi előírásoknak vélhetően megfelelő „Mines” tábla található. A távcső segítségével is csak pontatlanul látható táblák három nyelven hívnak fel az aknaveszélyre. A Duna vonalától elkanyarodva a görbén futó határ sűrűn benőtt, szinte áthatolhatatlan vizes, tavas területen halad tovább. A határ vonalát 100-200 méterre követő út az 1950-1956 között aknamezőként nyilvántartott volt műszaki zár mellett fut. A kb. 6 kilométeres határszakasz egyik oldalán sincs látótávolságban semmilyen robbanás- vagy aknaveszélyt jelző tábla. (Határoszlopok vannak.) A horvát oldalon határőrizet nincsen.
A MH HTAZ 1994. január 1. és 1999. december 31. között hat-hat taposó-(PMR-2) és harckocsiaknát (TMM-1 és TMRP-6) semmisített meg ezen a ha- társzakaszon.
1991 és 2000 márciusa között a 66 kilométer hosszú határszakasz magyar oldalán eddig két ismertté vált aknabaleset történt. Egy alsószentmártoni csigaszedő, állapotos, roma fiatalasszony a határtól másfél méterre – elmondása szerint magyar területen – lépett aknára, és veszítette el bal lábát (1993 tavaszán). A sérült „a határjelzés elmaradása miatt” a területért felelős Old községtől 2 millió forint kártérítést követelt. A pert azonban elveszítette. A baleset ellenére a fiatalasszony egészségesen szülte meg gyermekét. Jelenleg nyomorúságos körülmények között és heves fájdalmakkal kínlódva, tizennegyed magával lakik édesanyjánál Alsószentmártonon. Új műlábat 1995-ben kapott.
A második aknasérülés 1995 júliusában történt. Egy 18 éves veszprémi fiatalember a helybeliek többszöri szóbeli figyelmeztetése ellenére a használaton kívül lévő Magyarbóly-Pélmonostor (Beli Manastir) vasútvonal mentén, Kislippó térségében a határ túloldalára tévedt. A határvonaltól 53 méternyire, horvát területen egy botlódrótos gyalogsági aknára lépett. A fiatalembert a mohácsi kórházba szállították, ahol mindkét lábából szilánkokat távolítottak el. A fiatalember sérülése nyolc napon belül gyógyuló volt.
A pécsi orvostudományi egyetem (POTE) traumatológiai klinikája 1991 és 2000 áprilisa között összesen három aknasérültet kezelt (kettőt Bosznia-Hercegovinából, egyet Horvátországból).
Az „átnyúló” aknák jelentős része a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának területén található. Magyarország és Horvátország 1999. december 17-én kétoldalú megállapodást kötött arról, hogy három éven belül a horvát oldalon lévő természeti parkkal (Kopácsi rét /Kopacki Rit – Special Zoological Park and Nature Reserve/) együtt közös nemzeti parkot hoz létre. A Kopácsi rét (17 700 hektár a védett terület nagysága) vizes rehabilitációjának és egyben a közös nemzeti park létrehozásának egyik akadálya, hogy az ártéri erdőt rejtő Kopácsi rétre mintegy 200 000 taposóaknát telepítettek. Az aknafelszedést a horvát félnek kell megoldania, de a közös nemzeti park létrehozása érdekében a két ország közösen indult a Global Environmental Facility (GEF) nemzetközi környezetvédelmi pályázaton.
AKNAGYÁRTÁS, EXPORT ÉS MEGSEMMISÍTÉS
Magyarországon az aknagyártásban 1936 óta, az akna megsemmisítésben 1995 óta kizárólagos illetékességgel a Magyar Mechanikai Művek (MMM) rendelkezik. (A gyár jogelődjét, a Fegyvergyárat hadiüzemként alapították, területe ma 32 hektár.) A gyár fennállásának eddig eltelt 64 éve alatt kettős feladatot teljesített. Elsődleges feladata a mindenkori magyar hadsereg részére történő „tüzérségi lőszerek, műszaki robbanó eszközök, valamint egyéb robbanóeszközök” „kutatása”, „fejlesztése” és „gyártása”. Másodlagos feladata „a mindenkori bányászati robbanóanyag ellátási igények kielégítése”.
A Tétényi Fennsíkon fekvő, Törökbálinthoz közel eső gyár Budapesttől kb. 15 kilométerre, autópályák szomszédságában, a főútvonaltól kb. 1,5 kilométerre található. Az MMM gyártotta a magyar fejlesztésű gyalogsági aknákat (ÉRA-33, impregnált papír, ?—1945, ? db, /ebből a típusból harckocsi elleni akna is készült/; EKA-62, ?, 1962-1967, kb. 5-10 000 db; M-49, fa, 1950-?, kb. 1 200 000 db; M-62, műanyag, 1962-1970/1972, kb. 400-1000 000 db; GYATA-64, műanyag, 1964-1974, kb. 400 000 db, valamint szovjet licenc alapján készült gyalogsági aknákat (POMZ-1 fa és POMZ-2 fém, 1947-1953, összesen kb. 60-120 000 db). Ezenkívül itt készültek a magyar fejlesztésű harckocsi elleni aknák (LOTAK, impregnált vászon, ?1943-1945, kb. 20-40 000 db; M-43, impregnált papír, 1943-1945, kb. 100-200 000 db; FAHAK, fa, 1949-1953, kb. 30-40 000 db; UKA-63, fém, 1963-1974, kb. 400 000 db). Az aknákat részben Magyarország nyugati és déli határszakaszának védelmére (műszaki zárak: 1949-1965), részben pedig a magyar honvédség részére (1943-1974) gyártották, illetve a MH részére folyamatos felújítását végezték (?1960-1996).
Magyarország egyes aknatípusokat 1990 előtt exportált (M-62; GYATA-64; UKA-63), és szintén 1990 előtt néhány aknatípust importált (MON-50, MON-100, MON-200, szovjet gyártmányú gyalogság elleni irányított repeszakna, fém; TM-62P3, bolgár gyártmányú harckocsi akna, műanyag, kb. 30-50 000 db). (Export-import tevékenység 1990 után nem folyt.)
Mint minden fegyverexport és -importról, így az akna export-importról is a Honvédelmi Minisztérium döntött, és az aknák a Technika Külkereskedelmi Vállalaton keresztül kerültek külföldre. (Az MMM 1990 előtt export-engedéllyel nem rendelkezett, azóta viszont lehetősége van önálló export-tevékenység folytatására.) Magyarország az akna-export során általában olyan export szerződéseket kötött amelyben kikötötte, hogy az általa exportált aknák harmadik országnak nem kerülhetnek átadásra (ún. végfelhasználási igazolással történt az aknaértékesítés). Ismertté vált, hogy magyar taposóakna került Angolába és Libanonba (GYATA-64), Kambodzsába (M-62). továbbá harckocsi elleni akna Namíbiába és Eritreába (UKA-63). Jemenbe gyalogsági és harckocsi akna (GYATA-64, UKA-63), míg Dél-Afrikába ismeretlen típusú akna került. Ezen aknákat tehát Magyarország mindenképpen exportálta, de tisztázatlan, hogy ezek az aknák közvetlenül kerültek-e a felsorolt országokba, vagy egy olyan harmadik ország közbeiktatásával, amelyik végfelhasználási igazolással vette meg az aknákat, de azután továbbadta azokat, netán végfelhasználási igazolás nélkül exportálták őket. (Az export nagyságáról és további célországokról nincsenek adatok.) Tekintettel a korábban közölt magyar akna-gyártási kapacitásra és a felsorolt országokba az elmúlt évtizedekben került, számos forrásból származó, összesen mintegy 25 000 000 aknára az általam becsült magyar aknaexport néhány százezres nagyságrendű lehetett.
Az MMM az „utóbbi néhány évtizedben” a magyar honvédség birtokában lévő 20-30 000 000 aknát újított fel. A különböző szavatossági idejű (20/10/5 év) aknák a felújításukat követően (kb. 1964-1996/1998) a magyar csapatok lőszerraktáraiba kerültek vissza.
Az 1998. január 1. óta Mechanikai Művek (MM) Speciális Rt. néven szereplő üzem technikailag készen áll újabb aknatípusok gyártására. A magyar fejlesztésű, elektromos gyújtóval ellátott, önmagát felrobbantani képes, közepes méretű műanyag harckocsi akna (HAK-1) fejlesztése az 1990-es évek elején kezdődött, és 1996-ra fejeződött be (a gyártáshoz szükséges vizsgálatokon átment, csapatpróbán túlesett, sorozatgyártásra kész).
A Speciális Rt. hivatalos, úgynevezett „műszaki termékismertetőjében” szereplő késztermék gyártása kizárólag anyagi okokból nem kezdődött még meg. A NATO által is vizsgált HAK-1-ből a MH mintegy 100 000 darab megrendelését tervezi még 2000-ben.
A Speciális Rt. képes még további, szintén hivatalos „műszaki termékismertetővel” ellátott más aknatípus gyártására is. Az „oldal elleni komulatív akna páncélozott szállítójárművek leküzdésére” alkalmas, és indítása mechanikus gyújtóval történik (neve még nincsen). Az utóbbival és a HAK-1-el ellentétben,
nemcsak tervezik a gyártását, de gyártják is a hivatalos „műszaki termék” ismertetővel rendelkező úgynevezett „víz alatti komulativ aknát” (VKA). Az VKA-ból az elmúlt években „néhány száz darabot” gyártottak, teljes egészében exportra, egyedi megrendelések alapján, nem katonai célra. (Norvégia és Svédország az Északi-tengeren lévő kiszolgált olajfúrótornyainak megsemmisítésére vásárolja.)
Mindezeken túl a MM Speciális Rt. képes gyártani a Magyar Haditechnikai Intézet által kifejlesztett, CLAYMORE típusú, MON-50-hez hasonlítható irányított repeszaknát („műszaki termékismertetővel” nem rendelkezik; neve még nincsen). Az akna 1990- es évek közepén leállt fejlesztése még 2000-ben megindul. A Speciális Rt. említett akna-termékei magas színvonalúak és exportképesek.
A MM Speciális Rt. 1996 augusztusa és 1999. június 30. között összesen 356 884 GYATA-64-et (teljes MH készlet), valamint kb. 15 000 botlódrótos POMZ-2-t (a teljes MH készlet) és kb. 100 000 UKA-63-at semmisített meg. Ez utóbbi a MH által megsemmisítésre ítélt mennyiség (200 000 db) fele. Az ebből fennmaradó mintegy 100 000 darab megsemmisítését az Rt. 2001 márciusáig vállalta. Az UKA-63 szétszedésének körülményeiről a helyszínen személyesen is meggyőződhettem.
A 32 hektáron belül az Rt. területei szigetszerűen helyezkednek el. A fegyveres őrök által védett, kerítéssel, földsánccal biztosított három alapegység (Elegy, Prés és Szerelő üzem + raktár) közül a szerelőüzemben történik az aknaszétszerelés.
A szétszerelést magyar fejlesztésű gép végzi., amely 8 óra alatt 200 kilogramm aknát tud feldolgozni. (Meghibásodás esetére egy gép állandó tartalékban áll.) A szétszerelés védőfal mögött és betonfalak között, három fázisban történik. Az első fázisban a munkások kézzel kiveszik a gyutacsot az aknából, és eltávolítják a gyújtólánc elemeit. A második fázisban a forgókéses gép a „bevédés mögött” az aknatest fémhengerét (konzervdoboz módjára) körbevágja, szétszedi, de a robbanóanyagot érintetlenül hagyja. A harmadik fázisban a dolgozok „szemrevételezik” a gép munkáját, és kontrollálják azt. Egyszerre három akna szétszedése történik. A dolgozóknak tételesen, minden darabról el kell számolniuk. (Az üzem évi 1 000 000 akna szétszerelésére lenne képes.)
Az aknaszétszedéssel 6-10 munkás foglalkozik (valamennyien civil alkalmazottak). Az akna szétszerelést kb. fele-fele arányban végzik 18 év feletti (csak katonaviselt) férfiak és nők.
A tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező betanított munkások fele a roma kisebbséghez tartozik. Szellemi vagy testi fogyatékos személyeket nem alkalmazhatnak, és nem is alkalmaznak. Az üzembe a munkások kizárólag orvosi szakvélemény alapján jöhetnek dolgozni. Ezt követően „igen szigorú orvosi ellenőrzés mellett” (negyedévente orvosi vizsgálat) dolgoznak.
A betanított munkások átlagbére, az összehasonlítási alapnak számító vegyipari dolgozók bérének 50 százaléka alatt marad, és a minimálbér összege körül mozog (bruttó 200-300 Ft/óra). (Az Rt. svédországi és németországi partnercégeinél ennek tizennégy-, illetve tízszeresét keresik a hasonló munkát végzők.) A gyakorlatban a megengedett túlóra-lehetőségek keretei között havi másfél műszakot teljesítenek dolgozóik, így keresetük eléri a havi bruttó 30-40 000 forintot. (A meg nem engedett túlóra esetén keresetük nettó 30-40 000 Ft.) Többször előfordult, hogy az anyagi gondokkal küszködő Rt. havi fizetésük egy részét (8 000 Ft/ = kb. 20%) a hó végén nem fizette ki, csak hónapokkal később egy összegben.
Az üzemben korábban történtek robbanásból eredő balesetek, az akna szétszereléséből eredő baleset eddig nem történt.
Az akna (GYATA-64, UKA-63) „minden porcikáját megsemmisítik”, kivéve a gyújtót, amelyet robbantással kell megsemmisíteni. (A gyújtót először földarabolják, majd kb. ezres szériában, az Rt. területén fölrobbantják.) (A raktárról bekerült POMZ-2 készlet eleve szétszedett állapotban volt.) Az akna robbanóanyagait (lőpor, trotil, hexogén) bányászati célra használják föl, az acéllemez kohóba kerül. Az akna más részeit, így a nem, vagy csak lassan lebomló műanyagtesteket autópályaépítésnél hasznosítják, vagy égetéssel semmisítik meg.
Az MM két típusú, „műszaki termékismertetővel” rendelkező robbanóanyagot gyárt az aknatöltetekből. A MM-BOOSTER-200,-250,-400,-500 típusnéven ismeretes bányászati robbanótöltetekre 13 éves garanciát adnak, és belőlük nem lehet ismét fegyverekhez robbanóanyagot készíteni. A norvég Dyno Nobel, a svéd Nitro Nobel, valamint a német Dinamit Nobel cég részére 13 éve exportálnak bányászati robbanóanyagot. A „Kis méretű üreges töltet” néven szereplő (KKT-A jelű), kifejezetten robbanóanyagok megsemmisítésére gyártott MM terméket a magyar SFOR és KFOR egyaránt használja aknamegsemmisítésre.
Az aknaszétszerelő üzemben tett látogatásomkor taposóakna szétszerelése nem folyt. A magasan körül- sáncolt, nagy kiterjedésű, több épületből álló és fegyveres őrökkel védett IV. számú üzem leromlott állapotban van. Az UKA-63 akna mellett a folyami bomba szétszerelését is végző munkások védő szemüveg, fül- és fejvédő valamint levegő maszk nélkül erősen szennyezett munkaruhában végzik munkájukat, a szellős üzemben. (Az ugyanitt, de egy másik épületben, az aknatöltetekból készült ipari termékeket is módomban állt megtekinteni.)
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a törökbálinti üzemet a 24 legszennyezettebb magyarországi terület közé sorolta, az évtizedek óta tárolt veszélyes hulladék és a talajba szivárgott szennyvíz nehézfémtartalma miatt. Kizárólag 1996-97- ben 9,6 millió forintba került az azóta is folyó kár- mentesítés.
A szennyeződés alóli mentesítés az államra (ÁPV Rt.) hárul, amelynek várható összköltsége 80-90 millió forint. Az Rt. vezérigazgató-helyettese szerint a légszennyezés „nem jelentős”, a magyar norma alatt marad. Az általuk esetleg okozott szennyeződésekre „a Magyar Köztársaság területén érvényes kötele- zó’ vagy ajánlott robbanóanyag-limit normák nincsenek”, „az EU területén érvényes kötelező’ vagy ajánlott robbanóanyag-limit normák Magyarországon nem ismeretesek”. „A terület elhagyásánál nyilatkozni kell arról, hogy ‘érzékeny mutatókkal’ ne legyen robbanóanyag kimutatható”, és a „korrektségen alapuló belső normák szerint járnak el”. (Három évente kötelező környezetvédelmi hatósági vizsgálaton kell átesniük, amelyet a Környezetvédelmi és Területfejlesztései Minisztérium alvállalkozókkal végeztet.)
A 32 hektáros területen a jövőben MM Ipari Park Rt. jön létre. A MM Speciális Rt. ettól teljesen függetlenül, a Törökbálinttól kb. 10 kilométerre nyugatra lévő Etyek község közigazgatási területén, de a MH tulajdonában lévő „Tüzelóállás” katonai objektum telephelyén, „bevédett helyen,,, 12 hektáron fog tovább működni. Az Rt. továbbra is meg kívánja tartani kettós profilját.
A MAGYAR HONVÉDSÉG BIRTOKÁBAN LÉVŐ AKNÁK
Magyarország 1995 augusztusában, az aknák megsemmisítésének megkezdése elótt rendelkezett gyalogság elleni magyar gyártmányú GYATA-64 típusú (repesz vagy taposó) aknával, szovjet és magyar gyártmányú POMZ-2 típusú (körkörös) repeszaknával, valamint CLAYMORE jellegű (az Amerikai Egyesült Államok M18Al-hoz hasonló kivitelezésű), szovjet gyártmányú (irányított) repeszaknával (MON-50, MON-100. MON-200). A szintén magyar gyártmányú és a hadsereg által korábban birtokolt gyalogság elleni M-49 és M-62 típusú aknákat az 1960-as évek végén kivonták a rendszerból.
A MH 1996 novemberében összesen 375 306 darab gyalogság elleni aknával rendelkezett. Az ENSZ- nek tett, hatályos jelentés szerint 1999. június 30-ig
Magyarország ebból megsemmisített 356 884 GYA- TA-64-et, az ebból a típusból birtokolt valamennyi aknáját. Az így maradó 19 306 darab gyalogság elleni aknája közül Magyarország mintegy 15 000 POMZ-2 aknát is megsemmisített. Magyarország 2000 gyalogsági aknát (GYATA-64) tartott meg kiképzési célokra (aknamentesító- és tűzszerész alakulat, anti-terrorista kiképzés). A MON-50-es aknából Magyarország „néhány száz darabbal rendelkezett”, amelyet nem semmisítettek meg. Így jelenleg Magyarországnak mintegy 1 422 gyalogsági aknája van, amelyból néhány száz darab a MON-50-es, és mintegy ezer darab a MON-100-as és a MON-200-as.
Az Ottawai egyezmény ratifikálásának időszakáig (1999. március) egyértelmű volt, hogy Magyarország a GYATA-64, a POMZ-2 és a MON-50 típusú gyalogsági aknáinak valamennyi darabját meg- semmisíti. Magyarország azonban eddig egyetlen egy MON-50-t sem semmisített meg, és nem is tervezi a megsemmisítését. A megsemmisítéstől való elállás mögött minden bizonnyal a gyalogsági akna fogalmának új értelmezése áll. A magyar katona-szakmai körökben ugyanis a MON-50-es aknát már nem sorolják (a MON-100-t és a MON-200-t pedig sohasem sorolták) az egyezmény hatálya alá tartozó, megsemmisítendő gyalogsági akna kategóriájába,.
Ezeken kívül Magyarország birtokol harckocsi elleni magyar gyártmányú UKA-63 típusú (kb. 200 000 db) és szovjet licenc alapján, Bulgáriában gyártott (ismeretlen számú) TM-62P3 aknát.
(A Honvédelmi Minisztérium kétszeri írásos megkeresésem ellenére határozottan elzárkózott adatok közlésétól.)
AZ AKNAKÉRDÉS A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN
A magyar külügyminiszter a budapesti regionális konferencián (1998. március 26-28.) hirdette meg a hat pontból álló Agenda ‘98 programot, amellyel Magyarország az aknák betiltásához, felszámolásához, valamint az általuk okozott károk enyhítéséhez kíván hozzájárulni. A program szerint a gyalogsági aknakészletek 2000. december 31-ig való megsemmisítése mellett Magyarország vállalja, hogy létrehoz egy, a magyar kutatók által kifejlesztett és a taposóaknák áldozatainak felépülését szolgáló fiziko- és pszichoterápiás intézményt. Egy, Norvégia által is támogatott magyar-német közös kezdeményezés nyomán pedig aknamentesítést végeznek majd a horvátországi Kelet-Szlavóniában, tekintettel az ott élő magyar kisebbségre is.
Két év elmúltával az Agenda ’98 program keretében meghirdetettek az alábbiak szerint alakultak. Magyarország 1999-ben 3000 USA dollárt ajánlott fel a szlovéniai aknamentesítési programra, és 810 USA dollárral járult hozzá az egyezményt aláíró országok által létrehozott alaphoz (nem hivatalos tagdíj az akna-konferenciák stb. szervezésére). (A tagdíj kifizetése 2000-ben is várható, viszont az aknamentesítési programhoz való anyagi hozzájárulás bizonytalan.) A német-magyar közös aknamegsemmisítés nem valósult meg, és Norvégiától sem kapott Magyarország anyagi támogatást. Horvátországban nem hivatalosan profitorientált, nem magyar magáncégeknél (például. a német UBB-nél) 10-40 magyar (leszerelt, civil) aknakutató szakember dolgozik.
Magyarország szeretne az aknák és egyéb robbanószerek, illetve fegyverek megsemmisítésére létrehozni egy „regionális megsemmisítő központot”. A központ egy erre alkalmas, már régóta működő, jó infrastruktúrával rendelkező katonai objektumban, a Nyíregyházától mintegy 10 kilométerre lévő Nyírteleken kapna helyet. (A MM Speciális Rt. nem vállalkozik telepített és felszedett aknák szétszedésére.) A Külügyminisztérium végzi a projekt finanszírozását, míg a HM tulajdonában lévő profitorientált, és erre már jogot szerzett magyar cég feladata lenne az amerikai technológiával, kanadai előfinanszírozással történő, plazmaégetéses technológiával dolgozó, környezetkímélő aknamegsemmisítés. (A keletkező üvegszerű terméket útalapba, töltésbe lehetne hasznosítani.)
Ukrajna már igent mondott taposóaknáinak a hozzá viszonylag közel (a határtól kb. 60 kilométerre) eső magyar területen történő megsemmisítésére. Amennyiben Kanadával sikerül megkötni a szerződést, úgy 8-9 hónapon belül megkezdődhetne a megsemmisítés. (Kb. 2 év alatt lehetne megsemmisíteni a 10 000 000 darabra becsült ukrán taposóakna-készletet.) A későbbiekben belorusz és a délszláv térségből származó aknákat semmisíthetnének itt meg, de az üzem veszélyes hulladék égetésére is alkalmas lenne.
A taposóaknák áldozatainak felépülését szolgáló komplex fiziko- és pszichoterápia program kidolgozója dr. Baráth Árpád, a horvát állampolgárként 1995 óta Pécsett élő pszichiáter, egyetemi docens, UNICEF- konzulens. A budapesti regionális konferencián is ismertetettek szerint a déli határhoz közeli (kb. 30 kilométer) szigetvári kórházban, 30 fős csoportban, 12 héten át „nemzetközi szinten is példamutató komplex rehabilitációs” „nemzetközi együttműködési program” indult volna el.
Kanadai állami támogatással (100 000 USA dollár) és hasonló értékű magyar állami támogatással (apportként bevitt épület stb.) került volna sor a terv kivitelezésére. Az ügyet magyar részről gondozó Gyermekek a Gyermekekért Alapítvány egyetlenegy magyar minisztériumot sem tudott megnyerni az ügynek, és 1999 júliusáig semmi nem történt. Ezt követően a kanadai fél – 2000. márciusi befejezési határidővel – elrendelte a projekt felülvizsgálatát. (A vizsgálat eredménye 2000. május 29-ig nem ismert.) A budapesti kanadai nagykövetség és az alapítvány továbbra is szeretné megvalósítani a tervet, amely talán az Ifjúsági és Sportminisztérium égisze alatt válhat valóra.
Az 1999. márciusa 12. óta NATO-tag Magyarország érzi az ottawai megállapodást aláíró és nem aláíró NATO tagok közötti ki nem mondott – e tárgykörben meglévő – feszültséget. Magyarország részt vett néhány, e témában megrendezett tanácskozáson (például aknamentesítés, München, 1999. március 2-4.), ugyanakkor ismeretlen ok miatt lemondta a 2000 elején, Londonban tartott NATO akna- konferenciát.
MAGYAR KATONÁK AKNAMENTESÍTŐ TEVEKENYSEGE KÜLFÖLDÖN
(IFOR, SFOR, KFOR)
A daytoni megállapodást követően Magyarország 417 fős IFOR/SFOR egységet állomásoztat a horvátországi Okucaniban, a magyar határtól mintegy 80 kilométerre délre. A magyar műszaki kontingens út- és hídépítő tevékenységet folytat. Az IFOR/SFOR nemzetközi katonai erői csak sürgős, és kimondottan katonai jellegű feladataik elvégzése érdekében végeznek aknamentesítést. A magyarok jegyzőkönyvben hitelesített módon veszik át az előzetesen duplán átvizsgált aknamentesített munkaterületeket. A magyar műszaki kontingens utász alegysége ennek ellenére minden munkaterületet átvizsgál, majd ezt követően gondoskodik annak éjjel-nappali őrzéséről. A szerb fél késlekedése esetén azonban maga is kénytelen aknafelderítéssel és esetenként felszedéssel foglalkozni. A magyarok rendelkeznek aknák hatástalanítására használatos, magyar fejlesztésű robbanószerkezettel és 11 darab német gyártmányú kézi aknakeresővel (VALLON ML 1614). Az aknák eltávolítását magyar szakemberek is el tudják végezni, és tagja az alakulatnak Magyarország egyik legjobb tűzszerész szakértője is.
A Koszovóban (Pristina-Kosovo Polje) 1999 nyarától állomásozó 350 fős magyar KFOR alakulat őrzésvédelmi feladatokat lát el (NATO-központ és Golas- hegy). A kontingensben aknakutatással foglalkozó tűzszerészcsoport is helyet kapott. (Eddig kizárólag az általuk védett KFOR híradóközponthoz vezető utat akna-mentesítették.)
EGYÉB INFORMÁCIÓK
A katonatiszteket és tiszthelyetteseket képző, illetve továbbképző Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Karon az egyezményben foglaltak figyelembevételével folyik az oktatás és kiképzés.
A csapatoknál a már NATO-normák szerint folyó kiképzés során a sorkatonákat a gyalogsági és harckocsi aknák telepítésére és felszedésére egyaránt kiképzik.
A Dél-Magyarországon lévő taszári, amerikai légitámaszpont esetenként, átmeneti jelleggel fogad Boszniában aknára lépett amerikai katonákat.
ÖSSZEGZÉS
I. Az ENSZ-nek tett, 1999-es és az azzal teljesen azonos, 2000. április 30-i magyar hivatalos jelentést, a fentiekben részletezettek alapján a következő pontokban nem találtam megalapozottnak.
1. Magyarország nem tett említést „a tulajdonában, birtokában, fennhatósága vagy ellenőrzése alatt lévő felhalmozott gyalogsági aknák összességéről, beleértve a felhalmozott gyalogsági aknák típus szerinti felosztását, mennyiségét” (egyezmény 7. cikk 1. b/). Nem közölte, hogy rendelkezik MON-50-es, MON-100-as és MON-200-as típusú gyalogság elleni aknával, és ebből eredően nem közölte azok számát sem.
2. Magyarország nem tett említést „minden olyan, a fennhatósága, illetve ellenőrzése alatt levő aknásított körzet elhelyezkedéséről, amelyek gyalogsági aknákat tartalmaznak, illetve gyanítható, hogy tartalmaznak, beleértve a lehető legtöbb részletet a minden egyes aknásított körzetben fellelhető valamennyi típusú gyalogsági akna típusát és mennyiségét illetően, valamint a telepítés időpontjáról” (7. cikk 1. c/). Nem közölte, hogy Nagybajom körzetében és a déli határszakaszon aknásított körzetekben található akna, továbbá, hogy a volt szovjet katonai bázisok gyaníthatóan rejtenek még aknát. Ezekről semmilyen részletet sem közölt.
3. Magyarország nem pontosan jelölte meg azon aknák számát „amelyeket az akna-felderítési, akna- felszedési és aknamegsemmisítési eljárások fejlesztése és az ezekre az eljárásokra való kiképzés céljából tartottak meg” (7. cikk 1. d/). A MH az egyezménnyel összhangban lévő célra tartott meg kb. 2000 gyalogsági aknát (GYATA-64), de ez 500 darabbal több, mint amennyit közölt.
4. Magyarország hiányosan tett említést a taposóaknák „megsemmisítésére irányuló programok állásáról”. Nem tett ugyanis említést „a megsemmisítésben alkalmazásra kerülő módszerekre vonatkozó” részletekről, továbbá „valamennyi megsemmisítési helyszín elhelyezkedéséről” és „a betartandó alkalmazható biztonsági” előírásokról. Magyarországnak a gyalogsági aknák megsemmisítésével kapcsolatos környezeti előírásokra vonatkozó jelentése (az aknamegsemmisítés „ipari standard” szerint történik) nem fedi pontosan a valóságot, mivel Magyarországon nincsenek ilyen jogszabályi normák (7. cikk 1. f/ és 4.cikk).
Az aknásított körzetek felszámolására az egyezmény Magyarország esetében 2008. március 27-ig lehetőséget ad, de azáltal, hogy Magyarország nem tesz említést aknásított körzeteiről, és nem számol be az aknátlanítási terveiről, megsérti az egyezményt (7. cikk 1. f/ és 5. cikk).
5. Magyarország nem tesz említést „valamennyi olyan gyalogsági akna típusáról és mennyiségéről, melyet a jelen egyezménynek az adott részes állam számára történő hatálybalépését követően semmisítettek meg”, mivel a POMZ-2 gyalogság elleni akna megsemmisítéséről semmilyen említést nem tett (7. cikk 1. g/ és 4. cikk). Magyarország az aknásított körzetekről ilyen vonatkozásban, itt sem nyilatkozott (7. cikk 1. g/ és 5. cikk).
6. Magyarország nem tesz teljes körűen említést az általa „gyártott, vagy jelenleg a birtokában lévő gyalogsági aknák minden egyes típusának műszaki jellemzőiről” (7. cikk 1. g/ és 4. cikk). Magyarország jelentésében kizárólag a GYATA-64 típusú gyalogság elleni akna vonatkozásában tesz teljes mértékben eleget az előírásoknak, de sem a szovjet licenc alapján általa is gyártott POMZ-2 típusú és a magyar gyártmányú (rendszerből már kivont) M-62 típusú, sem pedig a birtokában lévő MON-50, MON-100, MON-200 típusú gyalogsági aknáról nem közöl műszaki adatokat.
7. Magyarország nem tesz említést „azokról az intézkedésekről, melyeket annak érdekében tettek, hogy haladéktalanul és hatékonyan figyelmeztessék a lakosságot”, vagyis arról a kötelezettségéről, hogy az „aknásított körzetekben minden gyalogsági aknát oldalsó kerületi jelöléssel” látott-e el, vagy „megfigyelés alatt” tart-e, „és kerítéssel vagy más eszközzel” védi-e annak érdekében, hogy „az ott található valamennyi gyalogsági akna megsemmisítéséig” „biztosítsa a polgári személyek hatékony távol tartását” (7. cikk 1. i/ és 5. cikk 2.). Az aknásított körzetekben a hatékony figyelmeztetés vagy nem történt meg vagy kívánnivalót hagy maga után, ezért Magyarország megsérti az egyezményben foglaltakat.
II. Magyarország hivatalos jelentését megalapozottnak találtam az alábbi pontokban:
1. A fentiekben említettek szerint a GYATA-64 gyalogsági akna birtoklására, számára, műszaki jellemzőire és megsemmisítésére vonatkozó adatok pontosak.
2. A Magyarország által rendszerben tartott MON-50-es, MON-100-as és MON-200-as gyalogsági taposóaknák mindegyike villamos gyutaccsal ellátott és kábelról, tehát távvezérelt módon képes csak felrobbanni (botlódróttal nincsenek ellátva). Ezen aknák robbanásuk esetén „egy vagy több személy harcképtelenné tételét, sérülését vagy halálos sérülését” okozó gyalogsági aknák ugyan, de „ember jelenlététől, közelségétől vagy érintésétől” (2. cikk. meghatározások 1.) nem robbannak fel.
Mindezek miatt ezen gyalogsági aknák nem tartoznak az egyezmény hatálya alá, és Magyarországnak nem kell azokat megsemmisítenie. (Ettől függetlenül – a korábban említettek szerint – birtoklásáról és műszaki adatairól tájékoztatási kötelezettség terheli.)
3. Magyarország eleget tett annak, hogy az egyezmény vonatkozásában módosította a Büntető törvénykönyvet (Btk.). A Btk. 160/A. szakasza („Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása”) és a 264/C. szakasza („Visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel”) megfelelően tesz eleget az egyezményben foglaltaknak (7. cikk 1. pont és 9. pont).
A magyar jelentés külön említést tesz a Btk.-nak az Egyezmény teljesítésével összefüggő, egy korábbi (1993) kiegészítéséről is. A kiegészített Btk. a 261/A. paragrafussal („Nemzetközi jogi kötelezettség megszegése”) és a 286. paragrafussal („Elkobzás”) Magyarország szintén megfelelően tesz eleget az egyezmény előző pontban említett előírásainak.
Csapody Tamás
JOGVÉDŐK 2000. 2. SZÁM / FUNDAMENTUM

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.